Az élet a jövő, nem a múlt.

Tegnap lefekvéskor elgondolkoztam az elkövetkezendő hónapokról, konkrétan a kémia érettségiről és a nyelvvizsgáról.

Rá kellett jöjjek, hogy a kémia érettségi nehezebb lesz, mint bármi, amiből eddig vizsgáznom kellett. Ráadásul az emelt szint, amit beterveztem, még ennél is komolyabb lesz. Úgy döntöttem, hogy a nyelvvizsga-projektet felfüggesztem októberig, amikor is (remélhetőleg) sikeres kémia érettségit teszek majd.

Ennyi elég is volt a jövőről.

Nézzük, mi történt ma. Kezdjük a második tanórával, amikor is Pistivel fizikából feleltünk, mellesleg nem meglepetésszerűen. Ad egy szerkeztési feladatot, ami olyan egyszerű, mint elsétálni a konyhába és kinyitni a hűtőt. Ezután, elővéve azt az énemet, aminek semmi köze nincs a gondolkodáshoz, nekiállok a dedós fizika példának. Azon gondolkozok, hogy hol a fenébe tudtam volna még elrontani? Mert hogy minden lehetséges helyen félreírtam, amit félre lehetett, az biztos is. Oké. Ennyit rólam, meg a józan paraszti észről. FAIL.

Ezután sokáig nem történt semmi. Matekon aludtam, nem volt kedvem gondolkodni a feladatokon, amint látom, vannak nálam okosabbak is a csoportba, miért én gondolkozzak...(?!) De nem? De. Viszont az ötödik és hatodik óra elég kimerítő volt. Testnevelés órának álcázott megpusztulás volt mind a kettő. Az első részében még izgalmas volt, mert néhány jött-ment végzőssel fociztunk, akiket sikeresen megvertünk. Utána jöttek a Bsek, akik úgy érezték, hogy agyon kell alázniuk minket. Nos, ez sikerült is. Egy laza 8-4-el kikaptunk, méghozzá úgy, hogy eggyel többen voltunk a csapatban. Morcos voltam, mint ilyenkor lenni szokás, mert senki nem azt csinálja, amit kéne. De nincs mit tenni, nem vagyunk futbal zsenik. Nem is kell. De azért szeretünk játszani.

Ezután jött két kémia fakultáció, melyen végig aludtam. Jegyzetelés közben. A téma izgalmas volt: heterociklusos nitrogéntartalmú szerves vegyületek. Mint például:

Az első kép egyértelműen az imidazol molekula szerkezeti képe, a második az úgynevezett pirimidin, a harmadikon a pirrol, míg a negyediken a piridin látható.

Ha ez nem volna elég, itt az ötödik társuk, a purin:                              

De most ennyi elég is a kémiából.

Beszéljünk most arról, hogy délután mi történt. Mire hazaértem, úgy éreztem, szétroban a fejem és fáradt is voltam, szóval nem meglepő, hogy egy fél órát pihentem. Ötkor viszont angolra kellett menjek, így felálltam, és útnak indultam. SEMMI, mondom, semmi érdekes nem történt, mivel végigaludtam a buszt is és a villamost is. Jött egy ellenőr, aki le se szart.

Az angol óra meglehetősen gyorsan eltelt, odamentem, beszéltem kicsit és már vége is lett. Szegény nő meg a férje alig tudott visszaadni az ötezresemből, mert nem volt nálunk apró. Ott álltam, ők meg felforgatták a lakást, mire találtam megfelelő összegű pénzt.

Majd pedig apával hazavezettem. Volt két helyzet, ami apának nem tetszett, de ezt már nem fogja levetkőzni. Már nem hagyom magam, nem fogok kiakadni, hogy ezt meg ezt szarul csinálom. Sh!t. Itthon megbeszéltük - egy családi kupaktanács(??) keretében -, hogy mi legyen az angollal és a kémiával. Így végül arra jutottunk, hogy angol nuku, míg kémia ezerrel. Ennyit erről.
Ekkor történt, hogy elmentem fürdeni majd benyomtam egy tál babfőzeléket. Most pedig ideje nyugovóra térni.

Barátaim, vigyázzatok magatokra, és legyen nyugalom. Te pedig különösen próbálj meg magadra vigyázni, nem vagyok mindig ott. Sajnálom.

Kis József voltam, vagyok, és még leszek is.