Az élet a jövő, nem a múlt.

Szétreped a fejem.

Vége életem egy részének.

Magamba zárom, mit érzek.

S ezennel: lelépek.

Nem érdemel még egy szót

Szenvedek egy sort

Hisz megérteni nem tudom

Így hát elfogadom...

 - Szia Ákos!
 - Szia Blog! Rég láttalak!
 - Ezt én is mondhatnám: merre jártál ily hosszú ideig, és miért hanyagolsz engem? Így kell bánni egy hozzám hasonló bloggal?
 - Sajnálom, hogy eddig távol voltam, de most meglátogattalak, te is láthatod.
 - Na persze, biztos ez is egy villámlátogatás lesz, mint az előzőek voltak...
 - Villám vagy sem, örülj, hogy ittvagyok.

 - Nem szeretsz engem igazán, így van Ákos?
 - Így van, tényleg nem szeretlek.
 - Akkor mondd, miért látogatsz meg mégis?
 - Mert gondoltam rád, és megjött a kedvem egy kis beszélgetéshez veled.
 - Szóval csak úgy, ha kedved tartja, erre jársz? Ennyit érek?!
 - Ennyit, és nem többet.

 - Kegyetlen vagy.
 - Csak elmondom az igazságot.
 - Ahogy akarod... Ha már idejöttél, legalább mesélj valamit.
 - Mesélek, hidd el, hisz ezért jöttem.

Már félprofin kiképeztem magam kémiából, a fejemben furcsa jelek ugrálnak, amiket a szakértők molekulaképletnek szoktak hívni. Rohanunk az érettségi felé.
Rendet raktam a szobámban, és kiderült, hogy az asztalom kétszer olyan széles, mint amilyennek amúgy látszik. Amúgy ez kit érdekel?
Fáj a torkom, nem vagyok benne biztos, hogy mitől: szombat délután voltam a Clark Ádám téren Anitával párnacsatázni. Kétszáz lelkes önkéntes csépelte egymást. A fegyvernemek: egykezes párna, kétkezes párna, dual-wield (két egykezes párna). A csata végére mindenki úgy nézett ki, mint egy tyúk. Vagy kakas. Vagy valami, aminek tolla van. A téren pedig térdig ért a vastag hótakaró. Vagy toll. Mindegy.
Tehát a torokfájás vagy amiatt van, mert sok pihét nyeltem, vagy mert egyszerűen beteg leszek.

Reklámrovat:
https://www.youtube.com/watch?v=SOus9C0xEOU

(Jé, ezen én is rajta vagyok:D)

(Jé, a Hős, Bátor és Rettenthetetlen Párnacsatár Aniiiiiiiiiiita!:P)

Nos tehát, ez volt a szombat délutánom.

Mesélhetnék még a kisebb gondjaimról és bajaimról, de felesleges, hiszen most olyan jó minden. Nyugodt, csöndes és békés. Szerdán elmegyek osztálykirándulni, ami lehet, hogy egy részeges esemény lesz, de lehet, hogy vizipipázós, erdőjárós. De inkább egyszerre mind.
Visszajövök, még egy hónap érettségiig, azután nyár: Robi visszatér közénk, letöltötte egy éves száműzetését.

Reménykedve nézünk szembe a jövővel: nincs, ami megállítson.

 - Ez nem volt túl hosszú beszámoló.
 - Ez pont annyi volt, amennyit szerettem volna mondani.
 - Tehát most elmész és megint nem látlak egy jó ideig, így van?
 - Így, kedves blogom, így.

Kis József voltam, vagyok és még leszek is.

A kezdeti lelkesedés gyorsan elhal. Hmm, hány embernek adtam én oda, és hányan olvasták végig?

Na mindegy, a lényeg, hogy én ismerem a végét.

Megjött a tavasz. Olyan igazi, napos és meleg tavasz. Szeles tavasz.

Mit csinál az ember tavasszal? Sokmindent.

No, de én mit csinálok? Épp nézek ki az ablakon, fejemben olyan gondolatokkal, hogy milyen jó lenne nem itthon lenni. Megjött a jó idő, és a kémia egyre csak közeledik. A baj az, hogy egyre inkább elmegy a kedvem a tanulástól. De ki a fenének van kedve ilyenkor tanulni??

Az elmúlt másfél hét elég eseménydús volt, vagy legalábbis keveset voltam itthon. Pistivel egész héten keresztül ruhákat vadásztunk, és meg is lett az eredménye. Tegnap a jó melegben átszeltem az egész várost, és nem kellett semmivel se törődjek. Mintha egy másik világban jártam volna tegnap. A tavasz világában... Hm.

Most jönni fog egy nehezebb rész (Április-Május-Június első fele), aztán vége lesz. Egy másfél hónapig. Utána kezdődik az egész elölről. Igazából ez nem is olyan hosszú idő. Nem is akarok megőrülni, szóval nem fogok halálomig tanulni. De ilyenkor nem tanulni kéne...

Nincs mit írjak, és kedvem sincs írni mit. Legyetek jók és vigyázzatok magatokra.

Kis József voltam, vagyok és még leszek is... 

Most, hogy sikeresen eltűnt egy órányi írásom erről a szarról, úgy érzem, hogy nincs kedvem ahhoz, hogy még egyszer leírjam. Így most kicsit rövidebb és témában teljesen eltérő szart kell kitegyek ide.

Tulajdonképp ez a mostani akció megkoronázta a napomat.

Semmit sem kívánok most jobban, mint... ez nem publikus. Aludni. Biztos tudja, akiről szó van...

Értékek és sorrend: ez lett volna az előző bejegyzés címe. A lényeg, hogy én rájöttem, ma miért volt olyan szerencstélen nap.

Azért, mert az értékeim ellen kellett cselekedjek. Ő a legfontosabb, én meg elmegyek helyette szemüveget csináltatni. Miért csinálok ekkora hülyeségeket. Miért hagyom én őt egyedül? Mikor elvileg ismerem az értékrendemet. Ahh, felelesleges ebbe belemenni, mert nem olvashatjátok az előző bejegyzésemet, mert ELTŰNT. Ne mentődök magától, és eltűnt.

No, de bocsánat, nem akarok elkanyarodni a magánélet-vonatkozás felé, mert erről nem itt kell írnom.

Lényeg a lényeg, ez egy rossz, nagyon rossz nap volt, aminek lassan vége. Szerencsére.

Vigyázzon mindenki magára, én kijelentkezek:

Kis József voltam, vagyok és leszek is...

Tegnap lefekvéskor elgondolkoztam az elkövetkezendő hónapokról, konkrétan a kémia érettségiről és a nyelvvizsgáról.

Rá kellett jöjjek, hogy a kémia érettségi nehezebb lesz, mint bármi, amiből eddig vizsgáznom kellett. Ráadásul az emelt szint, amit beterveztem, még ennél is komolyabb lesz. Úgy döntöttem, hogy a nyelvvizsga-projektet felfüggesztem októberig, amikor is (remélhetőleg) sikeres kémia érettségit teszek majd.

Ennyi elég is volt a jövőről.

Nézzük, mi történt ma. Kezdjük a második tanórával, amikor is Pistivel fizikából feleltünk, mellesleg nem meglepetésszerűen. Ad egy szerkeztési feladatot, ami olyan egyszerű, mint elsétálni a konyhába és kinyitni a hűtőt. Ezután, elővéve azt az énemet, aminek semmi köze nincs a gondolkodáshoz, nekiállok a dedós fizika példának. Azon gondolkozok, hogy hol a fenébe tudtam volna még elrontani? Mert hogy minden lehetséges helyen félreírtam, amit félre lehetett, az biztos is. Oké. Ennyit rólam, meg a józan paraszti észről. FAIL.

Ezután sokáig nem történt semmi. Matekon aludtam, nem volt kedvem gondolkodni a feladatokon, amint látom, vannak nálam okosabbak is a csoportba, miért én gondolkozzak...(?!) De nem? De. Viszont az ötödik és hatodik óra elég kimerítő volt. Testnevelés órának álcázott megpusztulás volt mind a kettő. Az első részében még izgalmas volt, mert néhány jött-ment végzőssel fociztunk, akiket sikeresen megvertünk. Utána jöttek a Bsek, akik úgy érezték, hogy agyon kell alázniuk minket. Nos, ez sikerült is. Egy laza 8-4-el kikaptunk, méghozzá úgy, hogy eggyel többen voltunk a csapatban. Morcos voltam, mint ilyenkor lenni szokás, mert senki nem azt csinálja, amit kéne. De nincs mit tenni, nem vagyunk futbal zsenik. Nem is kell. De azért szeretünk játszani.

Ezután jött két kémia fakultáció, melyen végig aludtam. Jegyzetelés közben. A téma izgalmas volt: heterociklusos nitrogéntartalmú szerves vegyületek. Mint például:

Az első kép egyértelműen az imidazol molekula szerkezeti képe, a második az úgynevezett pirimidin, a harmadikon a pirrol, míg a negyediken a piridin látható.

Ha ez nem volna elég, itt az ötödik társuk, a purin:                              

De most ennyi elég is a kémiából.

Beszéljünk most arról, hogy délután mi történt. Mire hazaértem, úgy éreztem, szétroban a fejem és fáradt is voltam, szóval nem meglepő, hogy egy fél órát pihentem. Ötkor viszont angolra kellett menjek, így felálltam, és útnak indultam. SEMMI, mondom, semmi érdekes nem történt, mivel végigaludtam a buszt is és a villamost is. Jött egy ellenőr, aki le se szart.

Az angol óra meglehetősen gyorsan eltelt, odamentem, beszéltem kicsit és már vége is lett. Szegény nő meg a férje alig tudott visszaadni az ötezresemből, mert nem volt nálunk apró. Ott álltam, ők meg felforgatták a lakást, mire találtam megfelelő összegű pénzt.

Majd pedig apával hazavezettem. Volt két helyzet, ami apának nem tetszett, de ezt már nem fogja levetkőzni. Már nem hagyom magam, nem fogok kiakadni, hogy ezt meg ezt szarul csinálom. Sh!t. Itthon megbeszéltük - egy családi kupaktanács(??) keretében -, hogy mi legyen az angollal és a kémiával. Így végül arra jutottunk, hogy angol nuku, míg kémia ezerrel. Ennyit erről.
Ekkor történt, hogy elmentem fürdeni majd benyomtam egy tál babfőzeléket. Most pedig ideje nyugovóra térni.

Barátaim, vigyázzatok magatokra, és legyen nyugalom. Te pedig különösen próbálj meg magadra vigyázni, nem vagyok mindig ott. Sajnálom.

Kis József voltam, vagyok, és még leszek is.

Kedves Barátaim!

Csak ők! Mondom, csak ők!

Úgy alakult, hogy itt indul újra útra az én blogom, ezúttal másképpen. Az előző naplómból sokat megtanultam, köztük azt is, hogy miket nem szabad egy publikus oldalon közölni. A magánéletem például eme témák közé tartozik. Hibáztam, megtanultam a leckét, és most már nem lesz gond.

Az a blog kilencven napon belül teljesen ki fog törlődni, el fog veszni minden írás belőle. De nem sajnálom, ugyanis az érzések, gondolatok, melyek a bejegyzések írásakor születtek bennem nem fognak eltűnni a blog teljes megszünésekor.

Sokszor leszek tárgyilagos, személytelen a jövőben, remélem tudom tartani magam a nem magán jellegű blog szerkeztéséhez. Mindenesetre mostanában nem lesz sok időm ide érdemi munkákat firkálni, de megteszem a tőlem telhetőt, és valami olyat dobok össze, amit aztán olvashat a közönség...

Addig is, Kis József kijelentkezik, további szép estét!